Posted by Kutasi Kovács Zoltán on február 16th, 2010
This entry was posted on kedd, február 16th, 2010 at 01:03 and is filed under 1.
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
You can leave a response, or trackback from your own site.
február 16th, 2010 at 08:26
Komoly érzelmeket váltott ki belőlem e fotográfia. Ez olyan közönségiker gyanús
Nagyon jó!
február 16th, 2010 at 12:18
Milyen szépen összefonódok az ember és a természet.
Nagyon megkapó érzelmekkel bíró hangulatfotó ez.
A kompozíció és a színek külön jók
Gratulálok!
február 16th, 2010 at 20:14
Ez olyan gyönyörű… Sokkal több, mint ami a képen van. Nem is tudok mást mondani.
február 17th, 2010 at 00:49
Sziasztok!
Csak halványan reméltem, hogy ebből az egy kockából átjön mindaz, ami akkor, ott, megtörtént. Az idős néni talált egy fiókát, akit hetekig nevelgetett. Naponta négyszer levitte “sétálni” és amikor végeztek a fióka ráröppent a néni vállára és hazamentek…
Köszi szépen a látogatást!
március 4th, 2010 at 06:48
Kedvencem ez a fotó.
Kiváló!
március 4th, 2010 at 21:01
Nagyon örülök Béla, köszönöm!
április 2nd, 2010 at 15:26
Hát, vannak azért apró örömök az életben, még időskorban is! Nagyon jó a ráncos kéz a fiatal kis éretlen borzassal!