Imádom az apácákat Akármilyen környezetben látom őket, mindig mosolyt csalnak az arcomra. Valami hihetetlen békés derű árad belőlük És ezt nem csak az Apáca-show miatt érzem így
U.i.: nagyon tetszik a blogod új arculata.
Kutasi Kovács Zoltán @
2010. február 06.
Szia Laci!
Az igazság az, hogy eredetileg egy hatalmas reklámbögre embert vártam a képmezőbe, de valahogy nem akart besétálni.
Köszönöm Péter!
Nekem is ehhez hasonló érzéseim vannak Lívia. Ha folyamatosan mellette sétálna az ember, hihetné, hogy sosem érheti baj.
Köszönöm, bár a napokban gondolkoztam el azon, hogy befejezem ezt a napi feltöltést.
Sokat gondolkoztam miért tetszik ez a kép az érzések első pillanatra megszülettek de a verbalitás elmaradt. Ritkán látok apácát (emlékszem volt hogy rám szóltak, nem illik őket fotózni gondolom ha ezt a képet látná nem tiltakozna:) van róluk véleményem negatív is de főként pozitív.
A szememnek nagyon kellemes a fotód az oszlopfej ad egy kiindulási pontot aztán cikkcakkban eljutok az apácához de előtte még sok sok képi elemet magamévá teszek.
lehet hosszúra sikeredtem
sorry
Szia Zoltán! Miből gondolod, hogy elhamarkodtad a napi feltöltést? Nézd csak, pezseg, pörög a blogod! Kívülről legalábbis így látszik. Amióta naponta töltesz fel fotókat, én is naponta járok erre.
Kutasi Kovács Zoltán @
2010. február 10.
Szia!
Mert nehézkesen válogatok és mert lesz olyan időszak, amikor hetekig nem leszek gépközelben.
user @
2010. február 15.
Az oszlop nagyon jó ellenpontja a képnek, apácának, a távolságtartást (is) erősíti, ami az ő világuk (belső) velejárója,
-nagyon kell az oda sztem.. / Grt!
(ne hagyja abba a töltögetést:)!
Kutasi Kovács Zoltán @
2010. február 16.
Én nem gondoltam volna user, hogy ez a napi feltöltés ennyire megerőltető…
Kevés elemből áll,mégis az ember szeme rengeteg finom részletet lát a képen!
Nagyon jó!
érdekes téma, precíz, izgalmas kompozíció
Imádom az apácákat
Akármilyen környezetben látom őket, mindig mosolyt csalnak az arcomra. Valami hihetetlen békés derű árad belőlük
És ezt nem csak az Apáca-show miatt érzem így
U.i.: nagyon tetszik a blogod új arculata.
Szia Laci!
Az igazság az, hogy eredetileg egy hatalmas reklámbögre embert vártam a képmezőbe, de valahogy nem akart besétálni.
Köszönöm Péter!
Nekem is ehhez hasonló érzéseim vannak Lívia. Ha folyamatosan mellette sétálna az ember, hihetné, hogy sosem érheti baj.
Köszönöm, bár a napokban gondolkoztam el azon, hogy befejezem ezt a napi feltöltést.
Sokat gondolkoztam miért tetszik ez a kép az érzések első pillanatra megszülettek de a verbalitás elmaradt. Ritkán látok apácát (emlékszem volt hogy rám szóltak, nem illik őket fotózni gondolom ha ezt a képet látná nem tiltakozna:) van róluk véleményem negatív is de főként pozitív.
A szememnek nagyon kellemes a fotód az oszlopfej ad egy kiindulási pontot aztán cikkcakkban eljutok az apácához de előtte még sok sok képi elemet magamévá teszek.
lehet hosszúra sikeredtem
sorry
“bár a napokban gondolkoztam el azon, hogy befejezem ezt a napi feltöltést.”
Na ezt nagyon sajnálnám Zoltán
Ugyan zero, dehogy voltál hosszú. Elemezted picit és én ezt köszönöm!
Lehet, hogy elhamarkodtam ezt a napi feltöltéses dolgot, de nagyon köszönöm a bíztatást Gonzo!
Szia Zoltán! Miből gondolod, hogy elhamarkodtad a napi feltöltést? Nézd csak, pezseg, pörög a blogod!
Kívülről legalábbis így látszik. Amióta naponta töltesz fel fotókat, én is naponta járok erre.
Szia!
Mert nehézkesen válogatok és mert lesz olyan időszak, amikor hetekig nem leszek gépközelben.
Az oszlop nagyon jó ellenpontja a képnek, apácának, a távolságtartást (is) erősíti, ami az ő világuk (belső) velejárója,
-nagyon kell az oda sztem.. / Grt!
(ne hagyja abba a töltögetést:)!
Én nem gondoltam volna user, hogy ez a napi feltöltés ennyire megerőltető…